Ennek a gyöngygallérnak nem tudom a pontos nevét, sem az eredetét (mármint népi eredetét). Ha minden igaz, azsúros, mivel ugye lyukak vannak benne. Ez volt az egyik első bonyolultabb mintázatú lánc, amit készítettem, s jelenleg is párom egyik kedvence. Sajnos azonban a szál, amire fűztem, nem egészen úgy viselkedik, mint gondoltam, s akkor még tapasztalatlanabb voltam, így mostanra elkezdett pár helyen meggyengülni, megnyúlni. Újra kellene fűznöm az egészet, hogy ismét visszanyerje régi fényét.
A hibát valószínűleg ott követtem el, hogy ezt a vékonyabb fűzőszálat (igazából bőrvarró cérna) duplán kellett volna befűznöm. Az utóbbi pár láncot már dupla szállal készítettem, s láthatóan sokkal erősebbek, tartósabbak is. Hibáiból tanul az ember. Itt látszik, hogy könyvből, leírásokból, képekről tanultam a gyöngyékszerek készítését, senki nem vezetett be a mesterség titkosabb bugyraiba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése