Két újabb állat képe következik itten. Az első egy kékcinege, ami elég jól sikerült és élethű is, leszámítva, hogy hasasabb kissé az általában eléggé soványka cinkéknél. Amúgy nagyon picike, kellett némi kézügyesség az összeállításához.
A békára viszont nagyon igaz az oroszlánnál tett megállapítás, miszerint a minták néha hazudnak, s a végeredmény nem feltétlenül az lesz, mint amire számítunk. Szegény brekk szeme a jól megszokott kidülledő helyett elég mélyen ülő lett és emiatt meglehetősen gonosz tekintete van. De majd teszek még egy próbát valamikor, hátha sikerül saját ötlettel feljavítani.